Olimpia. A szó, amely a földkerekség legnagyobb sportrendezvényét jelenti. Azt a sporteseményt, amelyet négy évente az egész világ vár, amelyre az egész világ figyel. Így teszünk most is, a világjárvány miatt egy évvel halasztott tokiói olimpiához egyre jobban közeledve. Az olimpiai játékokon győzni minden sportoló álma, amely azonban nem mindenkinek, sőt csak nagyon keveseknek adatik meg. Most induló sorozatunkban azokat a bajnokokat mutatjuk be, akiknek ez a hatalmas dicsőség úgy adatott meg, hogy közben a Ferencvárosi Torna Club sportolói voltak. Eddig 24-en vannak, összesen 29 olimpiai bajnoki címük van.

Az 1964-es tokiói olimpián vízilabdában megszerezte a harmadik, a Fradi színeiben az első olimpiai bajnoki címét Gyarmati Dezső.

Gyarmati Dezső 1927. október 23-án, Miskolcon született, gyermekkorát azonban már Budán, a Németvölgyi úton töltötte. Hamar elkezdett sportolni, egyszerre több sportággal is foglalkozott, a Mátyás Gimnáziumban, ahová járt, egyszerre öt sportágban volt iskolaválogatott. Tornázott, kézilabdázott, bokszolt, úszott. Maradjunk a víznél, az uszodába 1938-ban került igazolt versenyzőként, a BBTE úszója lett. Nem tetszett neki, el is tanácsolták. Ekkor az ökölvívásra került a hangsúly, ahol országos ifjúsági levente bajnokságot nyert. Ez a sportág a szüleinek nem tetszett, jött a kézilabda, ahol 15 éves korában már az NBI-ben játszott a budai BLE csapatában. Valami volt, de mégsem az igazi, nem tetszett neki a nagypályás játék, a fekete salak, az azon történő esések. Egy iskolai úszóbajnokságon megint az uszodába invitálták, a Gamma úszója lett. 1942-ben érkezett oda dr. Bozsi Mihály, az 1936-os olimpia pólóbajnoka, aki a pólócsapatba is betette. Kapusként kezdett, 1943-ban már az első csapatban védett., aztán később előrébb került.

Édesapja 1946 őszén elintézte, hogy Londonban tanulhasson egy adventista kollégiumban, tanult és pólózott, ahogy később elmondta, ott lett jó pólós. 1947 végén hazajött, az UTE és a válogatott játékosa lett, tagja volt az 1948-as olimpián ezüstérmes csapatnak. Ahogy később az 1952-es és 1956-os olimpiai bajnok és az 1954-es Európa-bajnok csapatnak is.

A melbourni olimpiáról hazajött, majd röviddel később a családjával – útlevéllel - Bécsbe utazott, ám nem tért haza, csak jóval később. Tettéért súlyos eltiltást kapott, pályafutása során nem először, a hazai játéktól az 1959 végéig, a nemzetközitől örökre eltiltották. Eltiltása leteltével lett a Fradi játékosa, ahol olyan jól játszott, hogy a római olimpia előtt Lemhényi Dezső szövetségi kapitány „kilobbizta” a nemzetközi eltiltásának felfüggesztését, így elutazhatott Rómába a negyedik olimpiájára és hozott haza onnan egy bronzérmet, az még hiányzott a kollekciójából. Az olimpia után aktív közreműködésével a Fradit újra a hazai vízilabda csúcsára repítette, tagja maradt a válogatottnak, már a Fradiból lett 1962-ben Európa-bajnok és két év múlva, 37 évesen, Tokióban olimpiai bajnok.

Még aktív sportoló volt, amikor elkezdte az edzősködést, 1963-tól a Központi Sportiskola ifjú tehetségeit oktatta. 1966-ban az ELTE-n művészettörténész, a Testnevelési Főiskolán pedig szakedzői diplomát szerzett, 1967-től az FTC első csapatának edzője lett. A Fradi játékosaként megnyert 3-3 bajnoki arany és kupagyőzelem után 1969-ig edzőként is nyert egy bajnokságot és két magyar kupát. 1972-től a magyar válogatott másodedzője, 1973-tól 1980-ig szövetségi kapitánya volt, amely időszak alatt a válogatott visszatért a sikerek útjára, Irányítása alatt a válogatott 1973-ban világbajnok, 1974-ben Európa-bajnok, 1975-ben világbajnoki második helyezett, 1976-ban olimpiai bajnok, 1977-ben Európa-bajnok, 1978-ban világbajnoki második helyezett, 1980-ban olimpiai harmadik helyezett volt.

1992-től a Magyar Vízilabda-szövetség (MVLSZ) alelnöke, 1996-tól társelnöke volt. 1998-ban lemondott elnökségi tagságáról, majd később újra betöltötte ezt a posztot. 1994-től 2005-ig a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület (Halhatatlanok Klubja) elnöke volt. 1996-tól a Ferencvárosi TC vízilabda-szakosztályának társelnöke majd 1998-tól szaktanácsadója is lett. 2004-ben a Magyar Vízilabda Szövetség örökös tiszteletbeli elnökének választották, ugyanebben az évben lett a Nemzet Sportolója,  2005-től a  Magyar Olimpiai Bizottság tagja.

Pályafutását, érdemeit maximálisan elismerték, amit bizonyít a díjainak, a kitüntetéseinek száma. Hogy csak a legjelentősebbeket említsük, 1976-ban beválasztották az Úszó Hírességek Csarnokába, 1993-ban megkapta a NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozatát, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. 2000-ben a XX. század legjobb magyar szövetségi kapitányának választották, 2002-ben Magyar Örökség díjat és MOB-érdemrendet kapott. 2004-től a Nemzet Sportolója, 2008-tól Budapest díszpolgára. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje kitüntetésben részesült.

Sikerekben gazdag földi életét 2013. augusztus 18-án zárta le, amikor elragadta tőlünk a halál. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Az FTC 100 éves jubileumának alkalmából az FTC népligeti sportcentrumában felállított mellszobrát Benedek György készítette.

A sport egyik valódi géniusza volt, akinek emlékét fradistaként tisztelettel őrizzük, sikereit nem feledjük.

FTC Múzeum