Olimpikon atlétánk Belgrádban és Ostravában is rangos nemzetközi versenyt nyert 400 méteren, ráadásul mindkétszer országos csúcsot futott. Mostani teljesítményével egyrészt már biztos Eb és vb-induló is, de jelenleg övé a világ legjobb eredménye is 400 méteren. Klubunk bázisán, az FTC-MVM Népligeti sportközpontban, a Liget Étteremben beszélgettünk vele.

Mit választasz, sportmenü vagy sima menü?

- Nem vagyok válogatós, jöhet a húsleves, rántotthússal.

Olcsó poén, de a sprintereknek nem inkább a gyorsétterem a kedvencük?

- Na, tényleg eredeti kérdés (nevet). Hidd el, néha belefér egy nagy hamburger, de csak néha. Figyelni kell az étrendre! De az ízek, egy jó magyaros ebéd sokat jelent!

Amerikában akkor gondban voltál a másfél hónapos edzőtáborban!

- Hú, ne is mondd! Fantasztikus volt, elképesztő munkát végeztünk, de amikor mondjuk egy jó gulyást szerettünk volna készíteni, na azzal felsültünk. Nem volt íze a paprikának, a paradicsomnak, sőt a hús is más volt. Látod, ezért mondom, a hazai ízekkel nem lehet versenyezni.

Lassan veled sem! Két verseny, két győzelem, ráadásul a 45.08-as idő pár század híján Európa-rekord! Ennyire jót tett a floridai edzőtábor?

- Ennyire! Remek idő, remek társak, remek edző! Kicsit kiszakadtunk az otthoni létből. Fejben is helyretettem magam, volt mit feldolgozni. Az olimpia előtt elhunyt az édesapám. Akkor és ott elképzelni sem tudtam, hogyan tovább. Most azt mondom, túl vagyok rajta. Már amennyire ezen túlteheti magát 23 évesen az ember…Magamban úgy fogalmaztam meg, már nem 15 millió magyarért, hanem eggyel kevesebbért futok. 

Életed első olimpiáján óriási terheket cipeltél, mégsem hallottunk soha panaszkodni.

- Nem szokásom. De most nem tiltakoztam, amikor kiderült, hogy Amerikában töltjük a karácsonyt és a szilvesztert is, kellett valami, ami kizökkent! Róttam a köröket, pörgött az agyam és hihetetlen összetartó családomnak is köszönhetően mára azt mondom, fejben is egyben vagyok! Jó is, hogy erről beszélünk, anyukámnak tartozom még valamivel!

Publikus, hogy mivel?

- Ha tudnád, hányszor mondta, hogy hozzam már el végre a Groupama Arénába, egy Fradi-meccsre! De Miamiban megvettem már a kézilabda Final Fourra is a jegyeket, oda is ketten megyünk.

Édesanyád ilyen nagy szurkoló?

- Különösen egy játékos iránt érdeklődik! Varga Barnabás a Vas vármegyei Szentpéterfán nőtt fel, édesanyám pedig nem messze onnan, Sorokpolányban született, ott éltek sokáig a tanyán. Így, ha Barnáról van szó, különösen figyelünk. Csütörtökön neki is szurkolunk, hozom a Fradi-sálat és együtt drukkolunk anyuval a lelátón a Plzen ellen! És ahogy hallottam remek asztaltársaságunk lesz: együtt nézzük a meccset Rasovszky Kristóffal, Betlehem Dáviddal és Fábián Bettivel! Minden értelemben együtt lesz a Fradi család! Csodás lesz!

Gondolom, ha anyukádnál Varga Barna a kedvenc, te is figyelemmel követed a pályafutását!

- Gyakran előfordul, hogy a futballcsapat edz a pályán, mi pedig a rekortánon sprintelünk. Ilyenkor azért szoktam figyelni Barnát. Legutóbb itt volt egy tévétársaság, pont elsétáltam mögöttük és hallottam miket mondott. Szimpatikus a szerénysége. Hiába, valahol kollégák is vagyunk!

Kollégák?

- Ja, ezt nem meséltem még!? Fiatalon, még labdarúgóként gólkirály voltam Balatonfüreden és Tihanyban is az utánpótláscsapatban!

Elképzelem a meccset! Megtoltad a labdát és befutottál a kapuba!

- Majdnem! Szürreális, de azt csináltuk, hogy elrúgtam valahogy a szögletzászlóig a labdát, rágyorsítottam és már senki nem ért utol. A baj ott kezdődött, amikor a labdához értem. Mondjuk úgy, a gömbérzékem nem túl jó, de azért rúgtam pár gólt. Szegény edzőm mindenáron azt szerette volna, hogy futballista maradjak. Hihetetlenül jólesett, amikor az olimpia után felhívott és azt mondta: na jó, talán igazam volt, hogy végül az atlétikát választottam. Visszatérve Barnára, ő más dolog miatt is szimpatikus nekem.

Mire gondolsz?

- Ritkán nyilatkozik, de akkor süt róla az alázat. Ez tetszik!

Ne legyél álszerény, te is ilyen vagy! Két országos csúcs és fantasztikus eredmények, több újságíró is keresett, de végül abban maradtunk, majd az Eb után adsz interjút!

- Azt érzem, ha ezeket a csapokat kinyitom és leeresztem a „nagy tartályt”, és elmondok mindent, akkor elveszítem a fókuszt. Azt szeretném, ha ezt a márciusi Eb-t mindenki nagyon várná! Az lesz a csúcs, és a világbajnokság! Most még csak annyit tudnék mondani, hogy az eredmény nem rossz, és jó a kezdet, de ez még csak ennyi! Nekem az is motiváció, hogy úgy akarok futni az Eb-n, hogy hívjanak, hogy keressenek az újságírók is! Ez teljesítményre sarkall!

Azért is keresnek, mert amikor nyilatkozol, jókat mondasz! A budapesti vb után így nyilatkoztál: „az utolsó 100 méteren nem én futottam, hanem ez a tízezer ember”, vagy „fogok én még könnyes pillanatokat szerezni”.

- Utóbbit Vásárhelyi Tamásnak mondtam, aki közvetítette a versenyt. A futás után rám írt, hogy lehet igazad lesz…

Sírni fogunk az Eb-döntő után?

- Odáig még el kell jutni. Hogy egy Apostol számot idézzek: „Út ahol már rég nem jártam…”

Ez most komoly? Az Apostol együttestől idézel?

- Zenében sok kedvencem van, és az Apostolt is nagyon szeretem! Még apuval voltam az 50 éves nagy koncertjükön. A homokvár, légvár, kártyavár számot sokszor éneklem…

Hogy is kezdődik? „Mikor gyermekfejjel homokvárat építettem én”…

- Na, megy ez! „Csinos szökőkúttal, alagúttal szépítettem én. Aztán jött egy bácsi, rálépett, és összedőlt a vár, utólag már sopánkodni kár.” Tudod miért tetszik? Pont így gondolom én is!

23 éves vagy, duzzadsz az erőtől, készülsz az év nagy versenyeire, Eb-re, vb-re! Ezek azért nem légvárnak tűnnek…

- Na, erről majd beszéljünk március után. Menjünk sorban, először nyerjen a csapat a Plzen ellen és legyen nagy ünneplés! Mi ott leszünk majd a lelátón! És tudod mit? Tegyetek be a jobbszélre! Egy dolgot megígérhetek, biztosan nem ér majd utol senki sem a pályán!