Huszák János az időről időre felbukkanó nehézségek ellenére is töretlenül halad álma, az olimpiai szereplés megvalósítása felé. A Ferencváros diszkoszvető kiválósága a 2019-es, világbajnoki részvétellel fűszerezett év után 2020-ban is kiváló idényt zárt. Megnyerte a Téli Dobó Bajnokságot és életében először magyar bajnok lett szabadtéren is. Az év második felében a koronavírus-járvány miatt kockázatossá váló határátlépések miatt dobóatlétánknak nehéz döntést kellett meghoznia, családját és klubját hátrahagyva hosszabb időre rendezkedett be a horvátországi Zágrábban, ahol jelenleg is edz.

Jani ezen a nehézségen is túltette magát, és a halasztás miatt olimpiai évvé előlépő 2021-et is remekül indította. Márciusban egy spliti versenyen pályafutása második legjobb dobásával, 64,39 méterrel második lett, majd rajthoz állt a Horvát Dobó Bajnokságon, amit 63.26 méteres teljesítménnyel meg is nyert. Áprilisban már itthon, a szombathelyi dobóversenyen döntötte meg öt év után saját egyéni csúcsát, 65,38 méteres eredményével pedig természetesen győzött. A legnagyobb dobás pedig csak ezután következett – ha a szó szoros értelmében nem is, képletesen mindenképpen. A szintén Splitben megrendezett Dobó Európa Kupán ugyanis Huszák 65,35 méterig jutott, így mindössze 3 centiméterrel maradt el egyéni rekordjától, a versenyt viszont így is megnyerte!

Néhány hónapon belül megjött tehát pályafutása két legjobb eredménye, amelyekkel továbbra is harcban áll a tokiói olimpiai kvótáért. Kiválóságunkat a kvótaszerzési harcról és a kvalifikációs időszak lezárultáig hátralévő feladatokról, valamint ennek fizikai és lelki hátteréről kérdeztük.

- A tavasszal néhány héten belül megdobtad életed két legjobbját, az egyikkel ráadásul az Európa Kupát is megnyerted. Mi történt veled azóta?
- Az Európa Kupa-győzelem után, ami miatt természetesen nagyon boldog voltam és vagyok, még két hétig a városban edzőtáboroztunk. Utána hazautaztam kis időre, megkaptam a második koronavírus elleni védőoltásomat is. Pár napos pihenő után két verseny is szerepelt a programban, ezeken viszont sajnos nem tudtam hozni az elvárható szintet. Kisebb technikai hibákat vétettem, de ilyen a sport, időnként előfordulnak hullámvölgyek. Ezúttal is ilyesmiről van szó, de inkább most jöjjön, mint a legfontosabb versenyeken.

- Ha már szóba kerültek a legfontosabb versenyek, a legfontosabb kérdés: hogy állsz jelenleg az olimpiai kvalifikációs rangsorban?
- Diszkoszvetésben összesen 32 versenyző lesz ott Tokióban, én pedig az eddigi eredmények alapján jelenleg a 32., vagyis kijutó helyen állok! Nem lehetek azonban nyugodt, hiszen vannak még versenyek, amelyeken változhat a rangsor, a teljes biztonságot pedig a 66 méteres, automatikus olimpiai szint megdobása jelentené.

- Hogy néz ki a június végén záruló kvalifikációs időszakig hátralévő programod, milyen versenyeken harcolhatsz még az olimpiai szintért?
- Nagyon húzós két és fél hetes időszak vár rám! A nagy menetelés június 9-én kezdődött egy ausztriai versennyel, ahol 63,56 métert dobtam. Ez mindenképpen pozitív, hiszen úgy fest, kilábaltam a hullámvölgyből. A két rosszabbul sikerült verseny után sokat dolgoztunk és dolgozunk jelenleg is a technikai hibák kijavításán, ez pedig ilyen versenydömping mellett egyáltalán nem egyszerű, hiszen párhuzamosan kell figyelnem a mozgásom rendezésére, és közben arra is, hogy a lehető legnagyobbat dobjam. De az edzőmmel együtt azon vagyunk, hogy ez sikerüljön! Ami az említett két és fél hetet illeti, szombaton utazom Stockholmba, ugyanis meghívást kaptam a World Continental Tour nevű bronzkategóriás versenyre, ahol vasárnap dobok, onnan pedig hétfőn egyenesen Prágába repülök, mert június 15-én kedden már a csehországi Kladnóban állok dobókörbe szintén bronzkategóriás versenyen. Ezek a viadalok nagy lehetőséget biztosítanak a kvalifikációs pontok gyűjtésére, de akár az automatikus olimpiai szintet is teljesíthetem! Ezzel viszont még nem ér véget az őrület, az ezt követő hétvégén több fradista csapattársammal ott leszünk a bulgáriai csapat Európa-bajnokságon, majd jön az utolsó nagy verseny, június 27-én vasárnap Debrecenben a Magyar Bajnokság.

- Lelkileg mennyire megterhelő ez az időszak?
- Remekül érzem magam, és éppen elég motivációt jelent, hogy az olimpiai szereplésért állok harcban. Továbbra is abszolút úgy érzem, képes vagyok elérni ezt a célt. Olyannyira, hogy még a 66 méteres automatikus szint megdobásáról sem tettem le, de ha az nem jön össze, még akkor is ott van a pontozásos ranglista. Szóval minden erőmmel azon vagyok, hogy néhány hét múlva azt mondhassam, Tokióban találkozunk!