Toldi Géza Tunigold Géza néven látta meg a napvilágot 1909. február 11-én, Budapesten. Az I. kerületi Avar utcában, egy bérházban nőtt fel. A környékbeli gyerekekkel rendszeresen focizott együtt, akikkel később megalapította az I. Kerületi Torna Egyletet, ahol csapattársa volt a később szintén a Ferencvárosban is futballozó Magda Béla. Az ifjúsági negyedosztályban kezdték és néhány év alatt eljutottak a legjobbak közé, ahol 1928-ban aranyérmet nyertek.

Ekkoriban a játékosoknak még volt a lehetőségük több csapatban is játszani, így történt, hogy Tunigold Géza a Süss-gyár cégcsapatában együtt futballozott az Aranycsapat későbbi szövetségi kapitányával, Sebes Gusztávval.


A szülők döntöttek

18 évesen, egy karácsonykor megrendezett ifjúsági tornán több csapat is felfigyelt a tehetségére. Két csapat között dönthetett: a Nagyvárad AC és a magyar bajnoki címvédő Ferencvárosi Torna Club. Végül a szülei mondták ki a végső szót, amely az FTC-re esett, hiszen a klub a 32 pengős fizetés mellett vállalta Géza taníttatását. Márpedig a Tunigold-családban Gézán kívül még volt négy gyermek, így jól jött a pénz.

Az FTC 1928 januárjában Egyiptomban turnézott és bár Tunigold nem utazott a csapattal, a bemutatkozás nem sokáig váratott magára.

“A Dorogi AC elleni Magyar Kupa-mérkőzésen viseltem először a Ferencváros mezét. Nem voltam lámpalázas. Potya (Tóth Potya István – a szerk.) a meccs előtt megnyugtatott, tanácsai, utasításai érthetőek, világosak voltak. És minden szava szívhez szólt. Vallom ma is, így kell egy újoncot pályára küldeni, mint ahogy Pista bácsi tette velem” – mondta Tunigold Géza, aki a 9:0-s sikerből két góllal vette ki a részét.

Névváltoztatás, válogatottság és két legendás gól

1928 nyarán az FTC írásbeli kérvényt nyújtott be a PLASZ-hoz (az akkori profi labdarúgó szövetséghez – a szerk.), hogy a következő mérkőzéstől Tunigoldot Tamási néven kívánja szerepeltetni. Ezzel szemben a Pécs-Baranya elleni bajnokin Toldi néven futott ki a pályára. Ennek pedig egyszerű oka volt, amelyről a meccs után beszélt az akkor jobbszélsőként kezdő Toldi.

“Szigeti Imre, a labdarúgó szakosztály akkori elnöke „keresztelt” el Toldira és bevallom, nekem is jobban tetszett ez az új név. Így lettem végül Toldi” – emlékezett vissza a Fradi legendája, aki néhány hónap múlva önmaga első és az FTC 11. bajnoki címét ünnepelhette.

Toldi parádés formájához nemcsak tehetsége, hanem atletikus alkata is hozzájárult. A 190 centiméter magas és 78 kilós támadó minden mérkőzésén fáradhatatlan mezőnymunkájáról, nagy lövő erejéről, pompás fejjátékáról (a kis képen a labda alatt) és harcos küzdőszelleméről tett tanúbizonyságot. 1929 tavaszán meghívást kapott a magyar válogatottba is, amelyben egy Svájc elleni Európa-kupa-mérkőzésen mutatkozott be 1929. április 11-én. Akkor egy góllal járult hozzá az 5:4-es magyar sikerhez.

A Ferencváros a nyáron Dél-Amerikában turnézott, ahol július 4-én először lépett pályára villanyfényes mérkőzésen és a Fradi első gólját éppen Toldi Géza szerezte. A következő ferencvárosi magyar bajnoki címre egészen 1932-ig kellett várni, akkor viszont a híres „T”-betűs csatársor (Táncos Mihály, Takács II József, Turay József, Toldi, Kohut Vilmos) vezette

Az akkor 105 góllal záró Fradi 100. és utolsó találatát is Toldi Géza szerezte.

„Óh, nagyszerű volt a kis Taki beadása. Még ma is emlékszem, hogy a hálón a kapus törülközője díszelgett. A kapus állandóan törölgette a kezét, ugyanis nagy sár volt. Nagy örömet jelentett ez a 100. gól. Óriási ovációval fogadták a szurkolók, de mi magunk játékosok is alig vártuk, hogy benn legyen” – idézte fel néhány évvel később ezt az emlékezetes gólt Toldi, aki a szezon során volt, hogy tíz meccsen keresztül is gólszerző volt.

Vb-ezüst és a legjobb harcos

Toldi karrierjének egyik legemlékezetesebb éve volt 1934. A Fradi akkori bajnokcsapatának meghatározó játékosaként 27 gólt szerzett, ezzel pedig a góllövőlista élén zárt. A nyáron tagja volt a világbajnokságon szereplő nemzeti csapatnak, amelyben két meccsen két gólt szerzett. Egy évvel később a szurkolók által alapított Radványi-díjat is elnyerte, mint a klub legjobb harcosa.

1937-ben az FTC-vel megnyerte a Közép-Európai Kupát, egy évvel később pedig a bajnoki cím mellé a magyar válogatottal ezüstérmet nyert a franciaországi világbajnokságon. Teljesítményével pedig Magyarországon kiérdemelte az Év Labdarúgója díjat.

TOLDI GÓLJA HOLLAND-INDIA ELLEN AZ 1934-ES VILÁGBAJNOKSÁGON

A szurkolók ajándéka és az első búcsú

1939 több szempontból is meghatározó év volt Toldi számára. A KK-elődöntőben nemzetközi pályafutása egyik legimpozánsabb teljesítményét produkálta. A Bologna elleni párharc visszavágójára az olaszok 3-1-es előnnyel érkeztek. Egyes beszámolók szerint az „öregnek” titulált játékos csak a sérülések miatt került be a kezdőcsapatba. Ennek ellenére az Üllői úton tömött lelátók előtt Toldi mesternégyest szerzett, a Fradi pedig 5-4-es összesítéssel bejutott a döntőbe. A Képes Sport másnap címlapon hozta parádés sikert, a Fradi-meccsről írt tudósítását így zárta:

„Kiválóan ment a játék. Az élet egyik nagy ajándékának tartom, hogy saját pályánkon, a mi drága szurkolóink előtt sikerült ezt a bravúros teljesítményt nyújtanom. Egyébként a mérkőzés utáni napokban szurkolói küldöttség keresett fel, és a négy gól emlékére egy zöld-fehér színű ólomkristály vázával ajándékoztak meg” – mesélte néhány nappal a mérkőzés után az FTC klasszisa.

A mérkőzéseken hatalmas munkát vállalt magára. Az egyik pillanatban a védelemben szerelt, majd hosszú átadással szöktette valamelyik társát. Jellegzetes futásával, rohamtempóban követte a támadást. Ha a kapu előtt hozzákerült a labda, lábbal és fejjel egyaránt nagy erővel célzott.

„Szerencsém volt személyesen is ismerni őt. Tipikus center volt, jó testfelépítésű, nagyon érezte a kaput. Emellett fontos, hogy a pályán kívül is tisztességes életet élt, igazi sportember volt” – emlékezett vissza Toldira legendás labdarúgónk, Rákosi Gyula.

A szezon végén Toldi távozott a Ferencvárostól, de maradt az első osztályban, ugyanis a Gammához került.  A budapestieknél eltöltött két idény után Szegeden futballozott, majd 1942-ben visszatért szeretett klubjához.

Egy karrier vége

Az FTC-nél eltöltött utolsó szezonjában Magyar Kupát nyert a zöld-fehérekkel. Utolsó tétmérkőzését az Újvédéki AC ellen játszotta, a 2-1-re megnyert bajnoki mindkét gólját ő szerezte. Két hónappal később a Z. Danuvia ellen lépett pályára hivatalos búcsúmérkőzésén.

A Fradi-edzők munkáját segítő Pataki Mihály így emlékezett vissza a legendás Toldira:

„Megelőzte a korát! Emlékszem, Toldit a közönség nagy része csakhamar felfedezte, megszerette, elkapta és a zöld-fehér játékostulajdonságok megtestesítőjének tartotta. Toldi jelentette a ferencvárosi hagyományok folytatását. A lelkes, lendületes játékot, a mindent beleadó küzdelmet, amelynek híres, nagy sikereit köszönhette a régi FTC. A KK-mérkőzéseken volt a legnagyobb szükség Toldi bátorságára. Ha a gyengébb lelkűek maguk mellett érezték Toldit, visszanyerték önbizalmukat. Mert Toldi képes volt magával ragadni legcsüggedtebb társait is. Így lett ő a zöld-fehér színek és ezen keresztül a magyar nemzeti színek győzelmeinek fő tényezője. Így vált ő a közönség szemében a küzdő erények megtestesítőjévé. A mai fiatalságnak nyugodtan merem odaállítani Toldi Gézát példaképnek. Játéka, felfogása, teljesítménye örök példája maradjon a mai fiatalságnak. Toldit elfelejteni egyhamar úgysem fogják”

Toldi Géza 454 mérkőzésen 428 gólt szerzett a Ferencvárosban. Fradista pályafutása során tizenöt alkalommal szerzett mesterhármast és kétszer lőtt 4 gólt egyetlen tétmérkőzés alatt. A válogatottban 46 alkalommal szerepelt és összesen 25 gólt ért el.

A világháború, az edzői pálya és az a bizonyos 2000.

A búcsúmeccse után besorozták, a második világháborúban az orosz fronton harcolt, ahol súlyosan megsebesült. Ennek ellenére sikeresen haza- és visszatért a futballhoz. A Zuglói MADISZ edzője lett, a csapatot pedig 1945-ben az I. osztályba vezette.

Három évvel később Finnországba költözött, majd 30 éven keresztül járta a világot. Több országban is megfordult edzőként, többek között Svédországban, Egyiptomban, Belgiumban, de legsikeresebb időszakát a dán Aarhusnál töltötte. Egyszer nyert bajnokságot és kétszer kupát a dán együttessel. 1957-ben és 1958-ban hat mérkőzésen át vezette szövetségi kapitányként a belga válogatottat, majd visszatért Dániába, ahol egészen 1975-ig dolgozott.

Külföldi évei alatt a Ferencvárosról sem feledkezett meg. 1973-ban vándordíjat alapított, amelyet minden évben a bajnokságban legjobb teljesítményt nyújtó Fradi-játékosnak adott át. A Ferencvárosi Torna Club egy évvel később a klub örökös bajnokának választotta. Toldi hazatérése után 1983-ban az FTC 2000. bajnoki mérkőzése előtt ő végezte el a kezdőrúgást a Népstadionban, 1984-ben pedig átvehette az FTC Aranydiplomát. Egy évvel később, 1985. augusztus 16-án hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.

Az emlékét örökké megőrizzük!

A Fradi gólkirályai-sorozat pénteken folytatódik! Legközelebb Dr. Sárosi Györgyről tudhatnak meg érdekes történeteket, információkat.

(Fotók: Tempó Fradi, labdarugo.be)