Toldi Géza Tunigold Géza néven látta meg a napvilágot 1909. február 11-én, Budapesten. Az I. kerületi Avar utcában, egy bérházban nőtt fel. A környékbeli gyerekekkel rendszeresen focizott együtt, akikkel később megalapította az I. Kerületi Torna Egyletet, ahol csapattársa volt a később szintén a Ferencvárosban is futballozó Magda Béla. Az ifjúsági negyedosztályban kezdték és néhány év alatt eljutottak a legjobbak közé, ahol 1928-ban aranyérmet nyertek.

Ekkoriban a játékosoknak még volt a lehetőségük több csapatban is játszani, így történt, hogy Tunigold Géza a Süss-gyár cégcsapatában együtt futballozott az Aranycsapat későbbi szövetségi kapitányával, Sebes Gusztávval.


A szülők döntöttek

18 évesen, egy karácsonykor megrendezett ifjúsági tornán több csapat is felfigyelt a tehetségére. Két csapat között dönthetett: a Nagyvárad AC és a magyar bajnoki címvédő Ferencvárosi Torna Club. Végül a szülei mondták ki a végső szót, amely az FTC-re esett, hiszen a klub a 32 pengős fizetés mellett vállalta Géza taníttatását. Márpedig a Tunigold-családban Gézán kívül még volt négy gyermek, így jól jött a pénz.

Az FTC 1928 januárjában Egyiptomban turnézott és bár Tunigold nem utazott a csapattal, a bemutatkozás nem sokáig váratott magára.

“A Dorogi AC elleni Magyar Kupa-mérkőzésen viseltem először a Ferencváros mezét. Nem voltam lámpalázas. Potya (Tóth Potya István – a szerk.) a meccs előtt megnyugtatott, tanácsai, utasításai érthetőek, világosak voltak. És minden szava szívhez szólt. Vallom ma is, így kell egy újoncot pályára küldeni, mint ahogy Pista bácsi tette velem” – mondta Tunigold Géza, aki a 9:0-s sikerből két góllal vette ki a részét.

Névváltoztatás, válogatottság és két legendás gól

1928 nyarán az FTC írásbeli kérvényt nyújtott be a PLASZ-hoz (az akkori profi labdarúgó szövetséghez – a szerk.), hogy a következő mérkőzéstől Tunigoldot Tamási néven kívánja szerepeltetni. Ezzel szemben a Pécs-Baranya elleni bajnokin Toldi néven futott ki a pályára. Ennek pedig egyszerű oka volt, amelyről a meccs után beszélt az akkor jobbszélsőként kezdő Toldi.

“Szigeti Imre, a labdarúgó szakosztály akkori elnöke „keresztelt” el Toldira és bevallom, nekem is jobban tetszett ez az új név. Így lettem végül Toldi” – emlékezett vissza a Fradi legendája, aki néhány hónap múlva önmaga első és az FTC 11. bajnoki címét ünnepelhette.

Toldi parádés formájához nemcsak tehetsége, hanem atletikus alkata is hozzájárult. A 190 centiméter magas és 78 kilós támadó minden mérkőzésén fáradhatatlan mezőnymunkájáról, nagy lövő erejéről, pompás fejjátékáról (a kis képen a labda alatt) és harcos küzdőszelleméről tett tanúbizonyságot. 1929 tavaszán meghívást kapott a magyar válogatottba is, amelyben egy Svájc elleni Európa-kupa-mérkőzésen mutatkozott be 1929. április 11-én. Akkor egy góllal járult hozzá az 5:4-es magyar sikerhez.

A Ferencváros a nyáron Dél-Amerikában turnézott, ahol július 4-én először lépett pályára villanyfényes mérkőzésen és a Fradi első gólját éppen Toldi Géza szerezte. A következő ferencvárosi magyar bajnoki címre egészen 1932-ig kellett várni, akkor viszont a híres „T”-betűs csatársor (Táncos Mihály, Takács II József, Turay József, Toldi, Kohut Vilmos) vezette FTC minden mérkőzését megnyerve, száz százalékos teljesítménnyel bajnok lett. Az akkor 105 góllal záró Fradi 100. és utolsó találatát is Toldi Géza szerezte.

„Óh, nagyszerű volt a kis Taki beadása. Még ma is emlékszem, hogy a hálón a kapus törülközője díszelgett. A kapus állandóan törölgette a kezét, ugyanis nagy sár volt. Nagy örömet jelentett ez a 100. gól. Óriási ovációval fogadták a szurkolók, de mi magunk játékosok is alig vártuk, hogy benn legyen” – idézte fel néhány évvel később ezt az emlékezetes gólt Toldi, aki a szezon során volt, hogy tíz meccsen keresztül is gólszerző volt.

Vb-ezüst és a legjobb harcos

Toldi karrierjének egyik legemlékezetesebb éve volt 1934. A Fradi akkori bajnokcsapatának meghatározó játékosaként 27 gólt szerzett, ezzel pedig a góllövőlista élén zárt. A nyáron tagja volt a világbajnokságon szereplő nemzeti csapatnak, amelyben két meccsen két gólt szerzett. Egy évvel később a szurkolók által alapított Radványi-díjat is elnyerte, mint a klub legjobb harcosa.

1937-ben az FTC-vel megnyerte a Közép-Európai Kupát, egy évvel később pedig a bajnoki cím mellé a magyar válogatottal ezüstérmet nyert a franciaországi világbajnokságon. Teljesítményével pedig Magyarországon kiérdemelte az Év Labdarúgója díjat.

TOLDI GÓLJA HOLLAND-INDIA ELLEN AZ 1934-ES VILÁGBAJNOKSÁGON

A szurkolók ajándéka és az első búcsú

1939 több szempontból is meghatározó év volt Toldi számára. A KK-elődöntőben nemzetközi pályafutása egyik legimpozánsabb teljesítményét produkálta. A Bologna elleni párharc visszavágójára az olaszok 3-1-es előnnyel érkeztek. Egyes beszámolók szerint az „öregnek” titulált játékos csak a sérülések miatt került be a kezdőcsapatba. Ennek ellenére az Üllői úton tömött lelátók előtt Toldi mesternégyest szerzett, a Fradi pedig 5-4-es összesítéssel bejutott a döntőbe. A Képes Sport másnap címlapon hozta parádés sikert, a Fradi-meccsről írt tudósítását így zárta:

„Az olasz bajnoknak a világ egyetlen más csatára sem tudna négy gólt rúgni. Ezt a Bolognát csak Toldi verhette meg!”

„Kiválóan ment a játék. Az élet egyik nagy ajándékának tartom, hogy saját pályánkon, a mi drága szurkolóink előtt sikerült ezt a bravúros teljesítményt nyújtanom. Egyébként a mérkőzés utáni napokban szurkolói küldöttség keresett fel, és a négy gól emlékére egy zöld-fehér színű ólomkristály vázával ajándékoztak meg” – mesélte néhány nappal a mérkőzés után az FTC klasszisa.

A mérkőzéseken hatalmas munkát vállalt magára. Az egyik pillanatban a védelemben szerelt, majd hosszú átadással szöktette valamelyik társát. Jellegzetes futásával, rohamtempóban követte a támadást. Ha a kapu előtt hozzákerült a labda, lábbal és fejjel egyaránt nagy erővel célzott.

„Szerencsém volt személyesen is ismerni őt. Tipikus center volt, jó testfelépítésű, nagyon érezte a kaput. Emellett fontos, hogy a pályán kívül is tisztességes életet élt, igazi sportember volt” – emlékezett vissza Toldira legendás labdarúgónk, Rákosi Gyula.

A szezon végén Toldi távozott a Ferencvárostól, de maradt az első osztályban, ugyanis a Gammához került.  A budapestieknél eltöltött két idény után Szegeden futballozott, majd 1942-ben visszatért szeretett klubjához.

Egy karrier vége

Az FTC-nél eltöltött utolsó szezonjában Magyar Kupát nyert a zöld-fehérekkel. Utolsó tétmérkőzését az Újvédéki AC ellen játszotta, a 2-1-re megnyert bajnoki mindkét gólját ő szerezte. Két hónappal később a Z. Danuvia ellen lépett pályára hivatalos búcsúmérkőzésén.

A Fradi-edzők munkáját segítő Pataki Mihály így emlékezett vissza a legendás Toldira:

„Megelőzte a korát! Emlékszem, Toldit a közönség nagy része csakhamar felfedezte, megszerette, elkapta és a zöld-fehér játékostulajdonságok megtestesítőjének tartotta. Toldi jelentette a ferencvárosi hagyományok folytatását. A lelkes, lendületes játékot, a mindent beleadó küzdelmet, amelynek híres, nagy sikereit köszönhette a régi FTC. A KK-mérkőzéseken volt a legnagyobb szükség Toldi bátorságára. Ha a gyengébb lelkűek maguk mellett érezték Toldit, visszanyerték önbizalmukat. Mert Toldi képes volt magával ragadni legcsüggedtebb társait is. Így lett ő a zöld-fehér színek és ezen keresztül a magyar nemzeti színek győzelmeinek fő tényezője. Így vált ő a közönség szemében a küzdő erények megtestesítőjévé. A mai fiatalságnak nyugodtan merem odaállítani Toldi Gézát példaképnek. Játéka, felfogása, teljesítménye örök példája maradjon a mai fiatalságnak. Toldit elfelejteni egyhamar úgysem fogják”

Toldi Géza 454 mérkőzésen 428 gólt szerzett a Ferencvárosban. Fradista pályafutása során tizenöt alkalommal szerzett mesterhármast és kétszer lőtt 4 gólt egyetlen tétmérkőzés alatt. A válogatottban 46 alkalommal szerepelt és összesen 25 gólt ért el.

A világháború, az edzői pálya és az a bizonyos 2000.

A búcsúmeccse után besorozták, a második világháborúban az orosz fronton harcolt, ahol súlyosan megsebesült. Ennek ellenére sikeresen haza- és visszatért a futballhoz. A Zuglói MADISZ edzője lett, a csapatot pedig 1945-ben az I. osztályba vezette.

Három évvel később Finnországba költözött, majd 30 éven keresztül járta a világot. Több országban is megfordult edzőként, többek között Svédországban, Egyiptomban, Belgiumban, de legsikeresebb időszakát a dán Aarhusnál töltötte. Egyszer nyert bajnokságot és kétszer kupát a dán együttessel. 1957-ben és 1958-ban hat mérkőzésen át vezette szövetségi kapitányként a belga válogatottat, majd visszatért Dániába, ahol egészen 1975-ig dolgozott.

Külföldi évei alatt a Ferencvárosról sem feledkezett meg. 1973-ban vándordíjat alapított, amelyet minden évben a bajnokságban legjobb teljesítményt nyújtó Fradi-játékosnak adott át. A Ferencvárosi Torna Club egy évvel később a klub örökös bajnokának választotta. Toldi hazatérése után 1983-ban az FTC 2000. bajnoki mérkőzése előtt ő végezte el a kezdőrúgást a Népstadionban, 1984-ben pedig átvehette az FTC Aranydiplomát. Egy évvel később, 1985. augusztus 16-án hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.

Az emlékét örökké megőrizzük!

A Fradi gólkirályai-sorozat pénteken folytatódik! Legközelebb Dr. Sárosi Györgyről tudhatnak meg érdekes történeteket, információkat.

(Fotók: Tempó Fradi, labdarugo.be)